RÖVIDEN

Dido 1971. december 24-én született Londonban, ő volt édesanyja legszebb karácsonyi ajándéka. Kevesen tudják róla, hogy nevét egy afrikai harcos királynőről kapta, és az sem sokat hangoztatott, hogy vezetékneve Armstrong, mintha a későbbi életében kialakult jazz iránti rajongását húzná alá a különleges név. A kis Dido még csak öt éves volt, amikor megalapozta zenei pályafutását, és nem is akárhogyan: egyszerűen eltulajdonította az iskolából azt a zenei eszközt, amelyet angolul recorder-nek neveznek, és a fuvolához hasonló alkalmatosság. Nem került büntetés alá a lopás miatt, hanem inkább egy év múlva felvették a londoni neves zeneiskolába, a Guildhall School of Music-ba. Egy éven keresztül hurcolta magával mindenhová a felvevőjét, és addig gyakorolt a maga módján, hogy a zeneiskola nem tudott nemet mondani a kislány jelentkezésére. Megérzésük jó volt, Dido született zenei tehetség volt. Tíz éves korára már játszott a zongorán és a hegedűn, és gyönyörűen énekelt. Tinédzser évei alatt ismerkedett meg a fiútestvéreitől elcsent keményebb zenei felvételekkel, többek közt a The Clash nevű punck-rock bandával, vagy a Duran Durannal. Ezek az évek még a klasszikus zene beépítésével és a pop-rock-funky irányzatok kóstolgatásával telt Dido számára. Amikor éppen nem bátyjai zenei megmozdulásai körül ténfergett, akkor a klasszikus zenei együttessel járta Nagy-Britanniát, amelynek tagja volt. 16 éves volt, amikor szerelembe esett a jazzénekes-legenda, Ella Fitzgerald hangjával.

Ez a nagy passziója a jazzmuzsika és az éneklés iránt nem hagyta nyugodni tovább. Különböző garázszenekarokhoz csapódott, akikkel fellépett lokálokban London szerte. Annak ellenére, hogy bátyja, Rollo figyelmeztette, ne hagyja ott napközbeni állását, Dido mégis a Rollo által alapított együttes, a Faithless albumán énekelt először profi énekesnőként. Jogi iskolába is járt, közben könyvkiadóban dolgozott ügynökként, de ezek mind csak élete mellékvágányait jelentették. Rollo 1995-ben alapította együttesét, a Faithless-t, és ebben az évben már ki is adták debütáló lemezüket. Dido addig környékezte az együttes stúdióját munka közben, hogy azok beleegyeztek, ős is hozzájáruljon vokálmunkával a zenei anyag kialakulásához. A Reverence című album hatalmas siker lett, öt millió példányszámban kelt el, a Faithless-ek pedig egy két éves turnésorozat lehetőségét hozta. Dido végigturnézta velük az országot, közben pedig szóló karrierjét készítgette elő azzal, hogy amint visszatértek Londonba, a saját maga alkotta dalok demofelvételein dolgozott.

1997-ben az Arista Records zenekiadó meghallott néhány dalt Dido demokazettájáról, köztük azt az azóta világhíressé vált számot is, amelynek címe My Lover’s Gone, és meghívta az énekesnőt egy meghallgatásra, ahol nem más volt jelen, mint Clive Davis, aki olyan sztárok felfedezéséért felelős, mint Janis Joplin, Whitney Houston és Santana. A találkozó sikeres volt, olyannyira, hogy Davis még háttérénekkel is kisegítette Didót. A zenei kiadó vállalta Dido debütáló albumának megjelentetését, és így született meg az 1999-es No Angel című lemez, amelynek produceri munkálatait a nagyon is önálló Dido nem adta ki a kezéből. Bátyja, Rollo segített csupán, és így azt a végeredményt könyvelhette el, amit szeretett volna. Az album zenei anyaga a Dido meleg akusztikus hangzás iránti szerelmének és Rollo elektronikus-beat ütemek iránti rajongásának kombinációja, így a zene klasszikus, de ugyanakkor új is. A kritikusok el voltak ragadtatva, de ahogy ez lenni szokott, a közönség mindig a nagyok után megy. Didonek Eminem segített az ismertség kialakításában, amikor megkereste azzal, hogy Dido Thank You című számának egyik szegmensét felhasználhassa Stan nevű dalához. A szám hatalmas siker lett, és megnyitotta Dido számára a világra nyíló ajtót.

ÉSMÉG

Dido (hivatalos nevén: Dido Florian Cloud De Bounaville O'Malley Armstrong ) 1971. december 25-én született Londonban. Édesapja William Amstrong, könyvkiadónál dolgozott. Édesanyja Claire Amstrong, ő pedig író volt és tőle származik a Dido név ötlete is. No Angel hozta meg neki a világhírnevet, előtte csak egy kis költségvetésű énekes volt, aki próbált utat törni magának a hírnév felé. Senki sem hitte, hogy 2001-re Dido a világ egyik legnagyobb előadója lesz. A 2003-ban megjelenő Life For Rent hasonló sikereket ért el, millió számra adták el világszerte. Turnéja során beutazta szinte a létező összes országot, rengeteg rajongót szerezve magának.

„Ez olyan volt akár egy tornádó – mondja – Amikor visszaértem 2005 elején, csak akkor sikerült feldolgoznom azt ami történt. Amikor felszálltam a lassan vánszorgó ”vonatra”, nem hittem volna, hogy ennyi embernél elérhetem azt, hogy hallgasson. És most, hirtelen nyolc év után leszálltam a száguldó vonatról. Volt egy bámulatos korszakom, de most úgy vélem ideje kicsit visszafognom magam és normális életet élnem, amikor 100%-osan adhatom magam a zenében.”

Bár úgy tűnt, hogy Dido véglegesen eltűnt ő továbbra is írta a dalokat, melyek most már komolyabb hangot ütöttek meg. „Egy kevés időt akartam igény bevenni, ahhoz, hogy jobb zenész lehessek – magyarázza. – Az első két albumért bármennyit is dolgoztam, teljesen más, hogy csak a mókázásért játszok, vagy komolyan veszem. Tehát sok időt töltöttem azzal, hogy csak úgy zenéltem. De azt is élveztem.”

Dido egyszer csak megjelent egy teljesen más hangvételű Safe Trip Home-mal, mely a zenetörténetben az egyik leggyorsabban eladott albummá vált a világon. Az albumot 152,000 példányban adták el megjelenésének első napján csak a UK-ban, és ez a szám az első héten 400,000-re nőtt. Három további kislemez- "Life for rent", "Don't leave home" és "Sand in my shoes"-jelent meg. 2005 05.05-én adták ki Dido első koncert DVD-jét, ami a turné során rögzített videókból lett szerkesztve, és egy bónusz CD-t is tartalmaz a koncert néhány (12) számáról.

Dido ekkoriban találkozott össze új producerével Jon Brionnal (Fiona Apple, Kayne West, Rufus Wainwright, Eels ) aki a London Abbey stúdiónál dolgozott, és  teljesen lenyűgözte a lány.
„ Mikor először találkoztam vele, már akkor megfogott az hihetetlen tehetség, ami belőle áradt – mondja – Gyönyörű hanggal áldotta meg a sors és remekül játszik dobon, a zongorajátéka pedig egyenesen kábító. – vallja be nevetve”

„ Jon rábeszélt engem, hogy menjek el vele és írjak valamit. – mondja Dido – Fantasztikusan együtt tudtunk dolgozni, bármit kipróbálhattam, amit csak akartam és úgy ahogy akartam. Ennek hála elkezdődhetett az új album megalakulása. Hála neki a  Never Want To Say, az It’s Love és a Do The Things We Normally Do is megszülethetett.”